Ramos kanapé

Új kanapé a lakásban…

A lakásfelújítás mindig öröm és bánat is egyben. Öröm, mert mindenki szereti az új és tiszta környezetet, az új bútorok és anyagok illatát, magát a pillanatot, amikor valami régi helyét átveszi az új, és megkezdődhet a „birtokbavétel”. Bánat, mert nagyon nehéz manapság jó és megbízható szakembert találni a belső munkálatokra. A feleségemmel régóta terveztük már, hogy ha összegyűlik a szükséges pénz, akkor teljesen felújítjuk a konyhát és a nappalit, mely eddig is szomszédos volt egymással, viszont a konyha külön bejáratú volt.

Főleg ez utóbbit szerettük volna feloldani azzal, hogy eldöntöttük, egybenyitjuk a nappalival, így a térérzetünk is jobb lesz, illetve közvetlenebb összeköttetésbe kerülünk a nappali fő elemeivel: a tévével és a kanapéval. Amikor a szükséges pénzt erre a célra összegyűjtöttük lázas telefonálásba kezdtünk, hogy megtaláljuk álmaink megvalósítóját, a kivitelezőt. Szerencsére van a családban egy építészmérnök, aki már jóval korábban megcsinálta a belső terveket, illetve nagyon sok jó tanáccsal szolgált az anyagok kiválasztásakor. Ennek ellenére, ahogy az már ilyenkor lenni szokott, igen hamar sikerült átlépnünk a költségvetést, amit csak tovább fokozott, hogy a kora tavaszi időpontokra már alig lehetett megfelelő szakembereket találni, hisz ilyenkor kezdődnek a külső munkák, amit csak ekkor, jó időben lehet és ajánlatos is csinálni. Így a párommal csak jókora felárral sikerült megállapodnunk a kőművessel, a festővel és a burkolókkal. Az anyagokat egy barkács áruházból rendeltük, illetve a párom külön kikötése volt, hogy még, ha drága is, de legyen intarziás parketta a nappaliban.

…Az igencsak borsos ára végett eleinte sokat húztam a szám, de feleségem sokszori érvelése végül meggyőzött, hisz tényleg nem mindennapi látvány egy gyönyörű levél motívumokkal és vonalakkal díszített igazi intarziás parketta, mely impozáns összhangot teremt a nagyméretű panorámaablakokkal és az ahhoz tartozó elegáns földig érő függönyökkel.
Májusban el is kezdődtek a belső munkálatok, mindent szépen átpakoltunk a szomszédos kis szobába, amit nem tudtunk bezsúfolni, az pedig ment a pincébe. A munkások a konyha teljes szétszedésével indítottak, majd eltűntették a régi csempeburkolatokat, és lekaparták a régi festést ahogy tudták. Szerencsére szinte minden világosra volt festve, így nem okozott gondot az újonnan választott színek felvitele a falra. A konyha és a nappali közötti falat ügyesen kibontották és építészbarátunk tanácsára megkezdték egy nagyméretű boltív kialakítását. Ennek kiváltképp örültünk, még ha a munkások nem is, mert untuk már a rengeteg szögletes formát, és a lakásunk adottságaiból következően nem igazán találtunk rá módot, hogy íveket, vagy egyéb más formákat is elhelyezhessünk benne. A felújítási munkálatok 2 hónapig tartottak és már tulajdonképpen minden kész volt, csak a nappali új míves készítésű parkettájának lerakása maradt hátra. Alig vártuk már a végét, annak ellenére, hogy a konyha ilyen hosszú idejű mellőzése sok helyen gondot okoz, hisz nem lehet főzni-sütni. Nálunk ez valahogy másképp jött ki, hisz a feleségem is és én is viszonylag sokat dolgozunk, de a sütés-főzés kihagyása most épp kapóra is jött mindkettőnknek…

A közelben volt egy kis vendéglő, ahová minden este szertartás szerűen kézen fogva lesétáltunk és megvacsoráztunk. Kicsit olyan volt, beszéltük is a párommal, mintha újra 20 évesek lennénk és minden nap randevúznánk.. Ez idő alatt a szokásosnál jóval több időnk jutott egymásra és a beszélgetésekre. Fő témánk ekkoriban igencsak a gyerekvállalás körül forgott, hisz már 5 éve voltunk házasok, de gyerekünk még nem volt. Szerettünk volna régóta, de az erre való mentális és anyagi felkészülés, illetve ennek megbeszélése mindig elmaradt. Mindkettőnknek jó munkája volt a külvárosban, és sokszor otthon is dolgoztunk, még ha csak egy-két telefonhívás vagy email erejéig is.
Július elején elkészültek a munkások, lerakták az intarziás parkettát is, majd szépen összetakarítottak, segítettek egyes nagyobb és nehezebb bútorok visszaállításában, aztán elköszöntek. A végső számlát is ekkor kaptuk meg, ami majdnem 20%-kal felette volt az erre szánt összegnek. Nem baj, gondoltuk, hisz már látszott, hogy nagyszerű munkát végeztek és az új anyagok is tökéletes összhangot alkottak. Nyeltünk egy nagyot és gondoltuk, majd kigazdálkodjuk, valahogyan.. A végeredmény minden pénzt megért. Az utolsó bútordarabokat, apróságokat és díszeket már mi magunk pakoltuk vissza a konyhába és a nappaliba. Nagyon elfáradtunk, de szerencsére épp egy hosszú hétvége előtt álltunk, amit mindketten úgy vártunk már mint szomjazó az oázist a sivatagban.. Szombatra már csak egyetlen dolgunk volt hátra, valahogy kivonszolni a kisszobába bezsúfolt kanapét, amit elemeire szedtünk. Reggel 10 körül készen is voltunk.. Párom az új konyhapulthoz lépett és a jól megelvégzett munka örömére felbontott egy palack bort, hogy kettesben ünnepeljünk egy kicsit ennek örömére. Leültünk a konyhapulthoz mindketten, hogy onnan vehessük szemügyre a kész konyhát és nappalit, illetve hogy minden apró részletet kibeszélhessünk, hogy kinek mi, hogy tetszik, esetleg milyen apróságon kell még majd változtatni. Ahogy utolsó elemként a kanapét is a helyére raktuk, valami megmagyarázhatatlant éreztem, amit mint hamarosan kiderült már a párom is érzett, csak először hirtelen nem tudtuk mi okozza ezt a furcsa érzést. Mint kiderült annyira belefeledkeztünk az újdonságokba, hogy valahogy mindketten megfeledkeztünk a régi kanapénkról.. Ugyanis annyira nem illett az új környezetébe szegény régi bútordarab, hogy az már fájt. Szóval ez okozta azt a bizonyos megmagyarázhatatlan negatív hatást. Nem hiába, mi sem gondolhatunk mindenre, ez legyen a legkevesebb. A költségvetés túllépése ellenére még az üveg borok elkortyolása előtt megszületett a közös döntés: mindenféleképp kell egy új kanapé.. A tökéletes harmónia ezen már tényleg nem múlhat. A keresést és vásárlást megbeszéltük, hogy a jövő hétre hagyjuk. Ezen a hétvégén pihenünk és egymással foglalkozunk.
Következő hét pénteken a szokásosnál előbb végeztünk és hazaérkezve együtt beültünk az autóba és elmentünk a legközelebbi nagy bútoráruházba a külvárosba. Nem volt konkrét elképzelésünk, csak egyet tudtunk a régi kanapé semmiféleképp nem maradhat, olyan szinten rontja az összhangot a nappaliban. Teljesen magától értetődőnek gondoltuk, hogy az itthon jó csengő és ismert, nagy bútoráruházak kínálatában úgyis találunk majd valami jót.. Ráadásul ahová mentünk, ott tudtuk, hogy több ilyen jellegű bolt is van, így ha a legnagyobbakban nem találnánk, gondoltuk, majd ott a másikban biztos fogunk. Végül azonban csalódnunk kellett, nem így lett. Meglepően szűkös volt a kínálat, mind anyagban, mind a kanapé alakját és főleg a minőségüket illetően. Párommal 3 óra alatt a lábunkat is lejártuk, és szomorúan kellett elkönyvelnünk a tényt, hogy bizony ez nem is lesz olyan egyszerű mint gondoltuk. Hihetetlen számomra, hogy ilyen nagy alapterületű áruházakban miért van ilyen kevés fajta kanapé, amikor az az egyik legfontosabb bútordarab az egész lakásban..
Este hazaértünk végül, és egy gyors vacsora és tusolás után még közösen leültünk a laptop elé, hogy lecsekkoljuk, hol lehet itt kanapét vásárolni.. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy szinte 1 perc keresés után sikerült olyan áruházat találnunk az interneten, ahol kizárólag ülőgarnitúrákat árulnak, ráadásul a közelben. Igazából nem is értettük, hogy miért nem az interneten kezdtük már eleve a keresést, hisz én is és a feleségem is szinte éjjel-nappal azon dolgozunk, illetve minden futárral szállítható apróságot is azon rendelünk.. Talán csak még nem szoktunk hozzá, hogy a nagyobb összegű dolgokat is itt vegyük szemügyre először. Külön tetszett, hogy az áruház lokalizálása is nagyon könnyen ment az internetes oldal segítő instrukcióinak köszönhetően. Még mielőtt kimentünk volna magába az áruházba azért odaszóltunk telefonon, főleg, hogy a már az oldalon kinézett kanapék egyáltalán vannak-e raktáron, megnézhetjük-e őket élőben. Az úriember az áruházban nagyon készséges és udvarias volt, már a beszédéből hamar rájöttünk, hogy igazán „jó kezekben” leszünk, ha kimegyünk személyesen is. Maga a kiválasztás és a vásárlás folyamata is később nagyon könnyen ment, még ha egy-két előre kinézett kanapét nem is láthattunk élőben. A kínálat meglepően széles volt ahhoz képest, hogy nem egy nagy nevű áruházról van szó, viszont látszik, hogy nagyon szorgalmasan dolgoznak azért, hogy a későbbiekben azzá váljanak. Végül egy óriási U-alakú kanapét választottunk a bézs és a vaj színek kombinációjával, mely a szobában elhelyezve nemcsak hogy harmonizál az új nappalinkkal, de még ki is emelkedik abból. Így a tervezett lakásfelújítás teljes mértékben hibátlanul záródott, gyönyörű U-alakú kanapénk pedig tényleg csak pont volt az I-re.

Feri

Bezár
Bezár
Sign in
Bezár
Cart (0)

Nincsenek termékek a kosárban. Nincsenek termékek a kosárban.